|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Göcsi Máté 2004. május 14.A restitúciós törvény alapján került vissza a marosvásárhelyi református egyház tulajdonába az egykori Református Leányiskola épülete, amelynek állaga az elmúlt években folyamatosan romlott. Az épületnek továbbra is oktatási, nevelési és művelődési rendeltetést szánnak, elkészítették a Göcsi Máté Oktatási, Művelődési és Szociális Központ tervét, amely megvalósításra vár. A megvalósítása csak akkor kezdődhet el, ha a tulajdonos, a tíz marosvásárhelyi egyházközség támogatást kap az épület felújítására és két szinttel való kibővítésére. A tervek szerint elkészülése után itt működne a Kántor-Tanítóképző Főiskola teljes infrastruktúrájával, egyházzenei gyakorlótermekkel, leány- és fiúbentlakással, továbbá a Calepinus Idegen Nyelvű Népfőiskola és Nyelvvizsgaközpont, mellette egy pedagógiai és idegen nyelvű könyvtár. A szórványban élő tehetséges fiatalok számára kollégium létrehozását tervezik. A névadó Göcsi Máté az 1500-as években 35 esztendőn át volt Marosvásárhely református lelkipásztora, majd 1579-ben választották meg Erdély református püspökévé. Gyűjtést indítottak a tervezett központ megvalósítására. /(bodolai): Átalakul az egykori református leányiskola. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 14./2008. november 17.Az erdélyi magyar tudomány napját a hétvégén ünnepelték Marosvásárhelyen. A tudományos ülésszakon Szabó Miklós a nők külföldi egyetemre járását tekintette át, emlékezve a marosvásárhelyi diáklányokra is. Simon Zsolt, a Román Tudományos Akadémia munkatársa a 16. században élt Göcsi Máté püspökről beszélt. Az egykori iskolamesterről, a Particula (a Református Kollégium elődje) rektoráról Dóczi Örs értekezett. Berekméri Róbert, a református egyház levéltárosa a huszadik században legtovább szolgált Tóthfalussy József vártemplomi lelkész pályáját mutatta be. Ugyancsak egyházi személyre, Jaross Bélára emlékezett Tamási Zsolt is. Hőse az impériumváltástól az ötvenes évekig állt a marosvásárhelyi katolikusság szolgálatában. Balás Árpád Nyárádi Erasmus Gyula botanikusról, a Románia növényvilágát bemutató 14 kötetes monográfia szerkesztőjéről, míg Pál-Antal Sándor Bodor Péterről tartott előadást. /Antal Erika: Az erdélyi magyar tudomány nevében. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./2010. november 8.Iskola a magasban, a mélybenEzt a címet viseli az a fényképekkel teli vaskos kötet, amely a Marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola elmúlt húsz évének eseményeit örökíti meg. Erre a húsz évre emlékeztek szombaton és vasárnap a Vártemplomban tartott kétnapos ünnep keretében, amely valóságosan és jelképesen is azt bizonyította, hogy a Bolyaiak városában hogyan lehet a semmiből egy új világot teremteni. Az alapítást követő eufória után a romániai oktatásügy barátságtalan intézkedéseivel szembesülve, a törvények útvesztőiben botladozva, az elkeseredés és reménykedés között egyensúlyozva, az iskola számára a nagykőrösi tetvérgyülekezet, a Károli Gáspár Egyetem kéznyújtása tette lehetővé, hogy főiskolai oklevelet állítsanak ki a hallgatóknak. Az elmúlt húsz év során nem a falak, de a hit, a lelkesedés, a hűség, a jövő nemzedékek neveléséért, a kis és nagyobb közösségek építéséért és megtartásáért érzett felelősség éltette és élteti tovább az 1990-es marosvásárhelyi események sodrásában megálmodott iskolát. A szombat délelőtti istentisztelet, amelyen Ötvös József vártemplomi esperes, az iskola kuratóriumának vezetője adta meg az alaphangot, s amelyen dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja végezte a szószéki szolgálatot, a hálaadás jegyében zajlott. A marosvásárhelyi vallási felekezetek képviselői is köszöntötték az ökumenikus szellemben működő képzőt, s hálát adtak azért, hogy alkalmas időben alkalmas emberek álltak az iskola megálmodója, néhai Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkész mellé, hogy tanítókat, énekvezéreket és kántorokat képezzenek – hangzott el Ferencz István római katolikus és Nagy László unitárius püspökhelyettes hálaadó imájában. A pártfogó nagy testvér, a Károli Gáspár Egyetem rektorának üzenetét dr. Nagy István dékán tolmácsolta. Legyetek a világ világossága – biztatta a hallgatókat Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke. Az iskolaalapító néhai Fülöp G. Dénes szerepét, a gaudai Dienstar Főiskola rektora nevében Piet Booj méltatta, s értékelte a holland és a vásárhelyi intézmények közötti jó kapcsolatot, s ígért segítséget a megtervezett új épület felépítésére. Most, amikor az oktatás szintje lefele halad, ki kell használni azt a történelmi lehetőséget, hogy a nehézségekhez hozzáedződve, mi itt, Erdélyben még tudunk szívvel-lélekkel dolgozni, s erre kell megtanítani a fiatalokat is – hangzott el dr. Hollanda Dénes köszöntőjében. Az üdvözlő táviratokat az iskola igazgatója, dr. Barabás László olvasta fel, aki az elmúlt húsz év történetének legfontosabb eseményeit, a mélységek és magasságok közötti vívódást foglalta össze. Ma sincs önálló épülete az intézménynek, amelynek igazgatása a régi vártemplom lelkészi lakásából történik. Mivel a Marosvásárhelyi Református Egyházközségek Kuratóriumának képviselői nem egyeztek bele, hogy a volt leányiskola felújítására és bővítésére kidolgozott terv, a Göcsi Máté oktatási, művelődési és szociális központ terve elkezdődhessen, a volt parókia bővítésére készült újabb terv által szeretnék elérni, hogy a képzőnek biztos otthona legyen – hangzott el a sok adat, esemény felelevenítése mellett az igazgató visszatekintőjében. E terv megvalósítására keresik a támogatókat, hogy létrejöhessenek Marosvásárhelyen a református iskolarendszer hiányzó láncszemei is, a református óvoda, elemi és általános iskola, ahol a főiskola hallgatói eredményesebben végezhetnék a felkészülést. A köszöntőkben sok szó esett arról, hogy sok-e vagy kevés a húsz év egy iskola történetében. Nos, az adatok szerint 619-en szerezték meg a tanítói és sokan közülük a kántori oklevelet is, ami a kötetet összeállító Barabás László szerint, abból kiindulva, hogy "kiművelt emerfők" tehetnek csuda dolgokat, jelentős számadat erdélyi magyar közösségünk viszonylatában. Az ünnepségen oklevéllel méltatták azok mukáját, akik hozzájárultak az iskola építéséhez. Gubcsi Lajos, a magyarországi Zrínyi Kiadó vezetője két könyvet hozott az iskola diákjainak és tanárainak, az ünnepség résztvevőinek ajándékba. A jubileumi alkalomra készült kötetet, amelyet Barabás László igazgató állított össze, Gáspár Sándor méltatta. Az ünnepségen Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművésznő szavalt, s az iskola kórusa énekelt. A kántor-tanítóképzőben végzett diákok munkáiból készült kiállítást a gótikus teremben Ábrám Noémi nyitotta meg. A szellemi termékek mellett a végzettek kézügyességét bizonyították a kiállított kézimunkák, festmények, faragások, babák, az iskolában folyó munka sokszínűségét a kiállított képek. A zenei anyanyelvünk érdekében vállalt munkát a délutáni előadás bizonyította, amelynek során az iskolában végzett zenészek, a végzősök által vezényelt kórusok, valamint a művésztanárok léptek fel. Kora délután a tanároké volt a szó. A külföldi vendégek és a hazai előadók a kántor-tanítóképzés az ezredfordulón (kereszténység, magyarság, kultúra) témakörökban tartottak előadást. Vasárnap dr. Pap Géza, az erdélyi egyházkerület püspöke hirdetett igét, s az újabb köszöntéseket követően közös ima hangzott el a főiskola jövőjéért. Ezúttal is fellépett az iskola kórusa, majd az ünnepség az elhunyt lelkészek, tanárok, öregdiákok sírjának megkoszorúzásával ért véget. Népújság (Marosvásárhely) 2011. június 11.Emberek a gátraTegnap ballagtak megyénkben az általános iskolák végzõsei. Közel hatezer nyolcadikosnak kell pályát választania abból a kínálatból, ami alig módosult az elmúlt évek során. A román tagozat 3839 végzõs tanulója 132 osztály, a magyar tagozaton végzett 2112 diák 62 osztály között választhat. Az arány, amiért 2009 óta per folyik (immár a legfelsõbb fórumon), nem sokat változott, hisz ma sincs annyi hely a középiskolák magyar tagozatos kilencedik osztályában, ahány nyolcadikos diák végez. De azt is el kell ismernünk, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján sokan, elsõsorban a roma diákok nem folytatják tanulmányaikat, s ma is vannak olyan vidéki családok, ahol lehetetlen az ingázási költségeket elõteremteni. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a kínálat a magyar tagozaton elsõsorban humán osztályokkal (a tanítóképzõben, az Egyesülés középiskolában) valamint egy sportosztállyal bõvült. A népszerû szakokat mûködtetõ román tannyelvû középiskolákban továbbra sem gondolnak a nyitásra, ezért a magyar diákok egy része román nyelven tanul tovább. A marosvásárhelyi magyarság nagy mulasztása, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt nem sikerült egy korszerû magyar tannyelvû, önálló szakközépiskolát létrehozni, a számunkra szükségesnek tartott szakirányokkal, ahogy az erdélyi falvak megmaradása szempontjából annyira fontos középfokú mezõgazdasági oktatás sem került az õt megilletõ helyre a végzõsök szemében. Pedig helyiség lenne, hisz sok helyen iskolaépületeket kaptak vissza az egyházak. De képesek vagyunk-e felhasználni azokat? Miközben korszerû magyar tannyelvû óvodára és általános iskolára is szükség lenne Marosvásárhely belvárosában, a szemünk elõtt megy tönkre, dõl össze az egykori leányiskola épülete, ami nem csak a református egyházközségek, az egész marosvásárhelyi magyarság szégyene is egyben. Ha tervezett felújítása, bõvítése megtörtént volna, mûködhetne már a Göcsi Máté iskola. Az évek során szerkezetében is megroggyant épület azóta sem hoz hasznot, sokkal inkább kárt okoz a tulajdonosoknak. Átgondoltan, jobban ki kellene használni a katolikusok által visszakapott iskolaépületeket is. A Sapientia egyetem példája igazolja, hogy amit nagyon akarunk, és van, aki felvállalja, az elõbb-utóbb megvalósulhat. Ehhez azonban a siránkozás, a nagy szavak s a politikai egymásnak feszülés látványos mutatványai helyett a mindennapi, de a jövõ szempontjából fontos dolgaink megoldására kellenének cselekedni tudó és akaró emberek a gátra. Akiket érdemes és kell is támogatni. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2016. október 12.500 éves a reformációProtestáns Marosvásárhely Amikor ötszáz évvel ezelőtt a Wittenberg nevű német városból elindult a világtörténelem egyik legnagyobb lelki, szellemi mozgalma, a reformáció, városunkban – amit akkor Székelyvásárhelyként ismertek – két nagy egyházi intézmény, központ létezett: a város hivatalos plébániája a mai Bolyai tetőn, és a Ferenc-rendi barátok temploma meg kolostora a vár területén. Az egykori Szent Miklós-egyház helyén ma a református kollégium működik, az akkori ferences templomot pedig református Vártemplomként emlegetik a marosvásárhelyiek. Közben felépült a városban harmincnál is több templom, jelezve az idők változását, nyelvek és kultúrák találkozását, mutatva másnak és a nagyvilágnak, hogy több vallásfelekezet békésen megfér egymás mellett. Marosvásárhely reformációjának első megbízható adata 1556. augusztus 6-a, amikor a szerzetesek távozni kényszerülnek a ferences kolostorból és templomból. A kolozsvári országgyűlés az üresen maradt kolostor épületében megengedi az iskolaalapítást, s így 1557-ben indul el ott a schola particula, amely az ide menekült sárospataki kollégiummal egyesülve (1718) a Székelyföld első református kollégiuma, főiskolája lesz. Marosvásárhely távol esett a nagy hitviták helyszíneitől, itt sokkal csendesebben, majdhogynem észrevétlenül zajlott a hitújítás eseménysorozata. Krónikások feljegyezték, volt olyan időszak a város életében, amikor – egy férfit kivéve – a lakosság teljesen reformátusnak vallotta magát. Természetesen az idők folyamán sokszor változott a város vallásos, felekezeti összetétele, de a magyarság túlnyomó része mindmáig református. Ezt igazolja az a mai vallásos életkép, hogy a város húsz magyar templomából tíz református, kettő unitárius, egy evangélikus és egy baptista. Egyháztörténeti feljegyzések szerint városunkban a reformáció századában három zsinatot tartottak, melyek közül az első (1559) döntő jelentőségű volt az erdélyi, sőt az egész magyar reformáció szempontjából. Alapjában véve itt, ezen a zsinaton dőlt el végérvényesen az erdélyi szász egyház és a magyar gyülekezetek hitvallásos szétválása. Az erdélyi hitújítás forrongó éveiben még tartottak városunkban két zsinatot: 1566. május 19- én, amelyen már az unitarizmus felé hajlottak, és 1567. szeptember 1-jén, amikor egészen antitrinitárius (a szentháromság elvetése) szellemű megegyezés született. Dávid Ferenc halála, majd a katolikus Báthoriak és a későbbi református fejedelmek kora nem kedvezett az unitárius tanok terjedésének, és Marosvásárhely egy erdélyi református régió, a Mezőség, Székelyföld, Küküllő és Fehér vármegyék találkozásánál református vallási központtá fejlődött. A marosvásárhelyi református egyház súlyát és fontosságát igazolja az a történelmi tény, hogy Erdély 45 református püspöke közül nyolc városunkban volt lelkipásztor, a sor Göcsi Mátéval kezdődik, majd folytatódik Zágoni Aranka Györgyön (az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megalapítójának apja), Antal Jánoson keresztül Csiha Kálmánig. Az erdélyi református egyház történetében volt egy időszak a 18. században, amikor minden második évben itt tartották közgyűlésüket vagy zsinatukat. Ugyancsak az itteni református egyház jelentőségét igazolja, hogy 1720-ban a református kollégiumban elindítják a teológiai tanszéket, ami – Nagyenyed és Kolozsvár mellett – az erdélyi református lelkipásztorképzést jelentette. Ez a teológiai tanszék 1854-ben szűnik meg bágyi Török János székely vértanú kivégzésével. Pál-Antal Sándor Marosvásárhely történetében állapítja meg: "a marosvásárhelyi református egyházközség Erdély egyik legnépesebb és legerősebb gyülekezete a 18. században is". Majd a következő században felépül a második református templom, a Kistemplom. Ma városunkban kilenc református templom található és egy gyülekezeti ház, és ehhez a tíz egyházközséghez több mint 30.000 egyháztag tartozik – a város teljes lakosságának egynegyede. A 19. században szerveződik a másik két protestáns egyházközség, az evangélikus és az unitárius, sőt utóbbi az ezredfordulón felépíti második templomát is a Kövesdombon. A protestáns felekezetek legifjabbika Marosvásárhelyen a baptista közösség, amely – egyedüliként – törvényesen épített templomot itt a kommunizmus idején. Egy ötödfél évszázados egyház múltját és súlyát, szellemi és lelki értékét, kulturális és művelődési fontosságát nemcsak a templomok és az ezekben végzett vallásos tevékenységek mutatják, hanem közvetve és közvetlenül beleépül hatása a helység életébe. Így gazdagította a város szellemi és tudományos életét a több mint 450 éves református kollégium messze földön híres tanáraival és itt végzett tanulóival, majd az egykori leányiskolával. Sorozatunkban igyekszünk ezeket a protestáns gyülekezeteket és templomaikat részletesebben is bemutatni, s akkor majd neves vagy kevésbé ismert nevek kerülnek elő a feledés homályából, olyanok, akik hozzájárultak e város lelki, szellemi, kulturális életének gazdagításához. Példaként csak a kisebbségi létben eltöltött század protestáns egyházi személyiségeire emlékeztetek, akik ott élnek emlékeinkben: Bernády György, Farczády Elek, Ágoston Albert főgondnokok, Tóthfalusi József református lelkipásztor (a Képes Szent Biblia kiadója, a Kemény Zsigmond Társaság elnöke), Csiha Kálmán református esperes, püspök, Kolcsár Sándor unitárius esperes, közéleti ember, Fülöp G. Dénes iskola- és intézményalapító lelkipásztor. De itt élt, szolgált és küzdött Tolnai Lajos író, vártemplomi lelkipásztor, Antal János kollégiumi tanár, püspök. Ha csak érintőlegesen is, szólnunk kell az egyházak egyik nagyon fontos lelki, szellemi és nemzeti neveléséről – a zenéről. Ma Marosvásárhelyen a Kultúrpalota koncertorgonája mellett csak a templomokban vannak orgonák, amelyeken színvonalas orgonakoncerteket tartanak, és ahol felekezettől vagy akár nemzetiségtől függetlenül együtt vannak a város lakói. Csak a Vártemplomnak 2016-ban három olyan énekkara van – Psalmus vegyes kar, Musica Humana női énekkar és Vox Angelica gyerekkórus – amelyek külföldi szerepléseik mellett hetente négyszer tartanak próbát. Aligha van ma itt élőbb közösség, mint azoknak a különböző korosztályokhoz tartozó énekkari tagoknak a találkozása, akik heti rendszerességgel együtt énekelnek vallásos és más műveket. Mindezek felemlegetése nem véletlen, hiszen az egyház egyik legnagyobb küldetése és szolgálata, lelki ereje a közösség megélése. Ennek bibliai alapja van, és egyben nemzetmegtartó hivatása. Ezért is él ma itt, ebben a városban egy tucatnál is több protestáns egyházközség békésen egymás mellett a nem protestáns vallásfelekezetek gyülekezeteivel, egyháztagjaival. Ötvös József Népújság (Marosvásárhely) 2017. október 4.Egykori protestáns város mai főtereHatvankettedik nyelvlecke A reformáció ötszázadik évfordulójához közeledve, egyre sűrűbbek az emlékezések, ünneplések, az emlékhelyek felavatása. Fél évezreddel ezelőtt a németországi Wittenberg nevű városból elindult lelki, szellemi és kulturális mozgalom jelentős mértékben alakította Európa, a Kárpát-medence és benne Erdély életét, lelki vagy éppen építészeti arculatát. Keletre tekintve, itt a felsorolást akár be is fejezhetjük, hiszen a második évezred legnagyobb európai eseménye a Kárpátokig jutott el, s lett így a protestantizmus keleti bástyája a Székelyföld, benne az egykori Székelyvásárhely – 1616-tól Marosvásárhely. A mai román politikai és igazságszolgáltatási gyakorlat ellenére is mindez igazolja: Székelyföld volt, van és lesz. Manapság a városunkba érkező érdeklődő alig-alig fedezheti fel a protestánsok jellegzetes jegyeit vagy emlékeit főtéri sétáján. Sem egy utcanév, sem egy tornyos épület, sem egy szobor vagy emléktábla nem emlékeztet a reformáció itteni ötszáz évére, bár e város történelmében nagyon gazdag a protestáns múlt. Hisszük és valljuk, nem csak azok a lelki, szellemi értékek élnek és gazdagítanak minket, amelyeknek tárgyi emlékeit naponta láthatjuk, de a reformáció nagy emlékezésében egyfajta adósságot törlesztünk a főtéri emlékhelyek felemlegetésével. A régiek látták és még emlékeznek az egykori főtéri evangélikus-lutheránus templomra, amely a Kultúrpalotától keletre, a sarkon állt, s egy egyszerű négyemeletes tömbház építésének áldozatává vált. Meglepődve fedeztem fel, hogy egykor (1941– 48 között) a főtéren volt Luther Márton utca, ami a történelmi változásokból következően rövid idő alatt nem igazán épült be tudatunkba, emlékeinkbe. Nem csak ezért kérik ma a marosvásárhelyi evangélikus-lutheránusok, hogy az áthelyezett templomuk melletti utca felvegye Luther Márton nevét. A főtér másik végénél a Vártemplom alatti tér is egykor Kálvin János nevét viselte. Nem véletlenül, hiszen egy valamirevaló egykori partiumi (Nagyváradon ma is van Kálvin tér) vagy erdélyi nagyvárosban (Kolozsváron is) volt a reformátorról elnevezett tér vagy utca. Ezek is mind-mind európaiságunk emlékeztetőiként éltek. A hitelesség kedvéért említem meg, Dávid Ferenc tér ma van a városban, ha nem is a főtéren, hanem a Kövesdombon. Vájtfülű egyháztörténészek tudják, volt ő református szuperintendens (püspök) is, de igazából az unitárius vallás megalapítójaként ismerjük. Nézzük meg a legnagyobb protestáns felekezet, a marosvásárhelyi református egyház marosvásárhelyi jelenlétét. Ma, a harmadik évezred elején létezik tíz református templom, szépen elosztva, eloszolva a város területén, de a főtéren semmi jel vagy emléktábla nincs, ami emlékeztetne arra, hogy ebben a Kárpát-medencei városban fogadták el és fogalmazták meg először magyar nyelven a református úrvacsoratant. Ismereteim szerint volt itt egykor Tolnai Lajos utca, de az nem a vitatott hírnevű vártemplomi református lelkipásztornak, hanem az írónak állított emléket. Volt Göcsi Máté utca is, aki vásárhelyi pap, esperes, erdélyi püspök volt, és éppen az ő emléke alapján szólal meg bennem a szomorú kérdés: Marosvásárhely 450 év alatt nyolc püspököt adott az erdélyi református egyháznak, és egyetlenegy sem érdemel meg ebben a városban egy utcát vagy teret? ÖTVÖS JÓZSEF Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
